Digitális komptetenciák mindenki kedvenc tantárgyaiban

Sok esetben konfliktusforrás lehet a tanuló és a tanár között, ha egyikük sem tudja elkülöníteni az IKT-k funkcióit. A legtöbb diák főleg kapcsolattartásra használja az eszközeit, és a tanárok nagy része is ebben gondolkodik, pedig a szabadidőben végzett tevékenység elkülönülhet a munkától, még ha azonos eszközön is végezzük azokat.

Magyar – és irodalom-, illetve történelemtanárként rengeteget segíthetnek az új technológiák, ha ügyesen és következetesen hasznájuk őket.

A magyar esetében a helyesírás-ellenőrző programok nem feltétlenül rosszak, mivel rávilágíthatnak az esetleges gyengeségekre, de különböző, az interneten elérhető játékos programokkal színesebbé tehetjük az amúgy nem túl kedvelt tantárgyat, az irodalomról ne is beszéljünk. Egy-egy mű változatát akár pillanatok alatt össze tudjuk hasonítani, ráadásul nem csak vizuális, de egy-egy vers auditív feldolgozása talán közelebb hozza a gyerekeknek a tananyagot.

A történelem esetében az ok-okozati összefüggések megértésére, az esemény térbeli és időbeli váltakozásának követésére remek mód lehet egy prezi, valamint az audiovizuális programokkal szinte „átélhetik” a történelem fontosabb – vagy kisebb mértékű, de annál jelentősebb eseményeit.

Szóval úgy gondolom, hogy remekül össze lehet egyeztetni mint három tárgyat a modernséggel, de okosan kell megválasztanunk az eszközt, s annak szabályait mindenképpen le kell fektetnünk a diákokkal, közösen, valamint ne felejtsük el hangoztatni, hogy ne higgyünk el mindent, amit az interneten olvasunk. A történelem esetében számos adat lehet hamis, egy-egy mű elemzése kapcsán pedig sokan töltenek fel butaságokat, mert pl. egy műelemzésben kevéssé járatos diák kétségbeesésében minden útjába kerülő jegyzetet felhasználhat.

Tesztbejegyzés az oldal csinosításához

tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés tesztbejegyzetés

Tanári filozófiám

   

Fontosnak tartom, hogy egy gyerek mind testileg mind lelkileg biztonságban érezze magát a tanteremben, erre kellenek a szabályok és a rutin. Meglátásaim szerint sok tanár elfelejti, hogy bár egy osztály gyakorlatilag egy közösség, mégis egyedi fejlettségű és érzésvilágú emberrel van dolguk. Nehéz egy tanár élete, nem elég a tanításra figyelnie; szid, büntet, jutalmaz és dönt. Embert próbáló feladat, de érzem, sikeres pályát tudhatnék magamévá.

  
  Úgy gondolom, csak annyira lennék szigorú pedagógus, amennyire a helyzet megköveteli: ez függene a gyerek probléma iránti hozzáállásától, az életkori sajátosságaitól (például éppen lázad), és személyiségétől. Igaz, hogy a gyerekek erkölcsi értékeit „otthonról hozza”, viszont a tanár feladata napközben ápolni, továbbfejleszteni, vagy kontrollálni azt. Nem feltétlen akarok jóban lenni velük, nem a barátjuk akarok lenni, hanem példaképük, terelgetni szeretném őket az életben, nyomot hagyni és tudást biztosítani nekik – mind szakmai, mind morális értelemben.

  Visszagondolva diákéveimre, valamint arra a maroknyi időre, amit kisdiákok mellett töltöttem eddig, elmondhatom, hogy egy gyerek máshogy él meg egy hétköznapot, szinte az iskola teszi ki az egész addigi életének nagy részét, és én részese szeretnék lenni ennek. Fejleszteni és fejlődni szeretnék, és jelenleg úgy gondolom, a tanári szakma erre a legjobb választás.


   Persze, ez a jövőben még változhat, no meg azt se felejtsük el, hogy egy monitor mögül könnyű beszélni és teóriákat felállítani, majd mindez élesben fog létjogosultságot nyerni - egyelőre jól érzem magam, ha arra gondolok, hogy én valaka pedagógus leszek.