Sok esetben konfliktusforrás lehet a tanuló és a tanár
között, ha egyikük sem tudja elkülöníteni az IKT-k funkcióit. A legtöbb diák
főleg kapcsolattartásra használja az eszközeit, és a tanárok nagy része is
ebben gondolkodik, pedig a szabadidőben végzett tevékenység elkülönülhet a
munkától, még ha azonos eszközön is végezzük azokat. Magyar – és irodalom-, illetve történelemtanárként rengeteget segíthetnek az új technológiák, ha ügyesen és következetesen hasznájuk őket.
A magyar esetében a helyesírás-ellenőrző programok nem feltétlenül rosszak, mivel rávilágíthatnak az esetleges gyengeségekre, de különböző, az interneten elérhető játékos programokkal színesebbé tehetjük az amúgy nem túl kedvelt tantárgyat, az irodalomról ne is beszéljünk. Egy-egy mű változatát akár pillanatok alatt össze tudjuk hasonítani, ráadásul nem csak vizuális, de egy-egy vers auditív feldolgozása talán közelebb hozza a gyerekeknek a tananyagot.
A történelem esetében az ok-okozati összefüggések megértésére, az esemény térbeli és időbeli váltakozásának követésére remek mód lehet egy prezi, valamint az audiovizuális programokkal szinte „átélhetik” a történelem fontosabb – vagy kisebb mértékű, de annál jelentősebb eseményeit.
Szóval úgy gondolom, hogy remekül össze lehet egyeztetni mint három tárgyat a modernséggel, de okosan kell megválasztanunk az eszközt, s annak szabályait mindenképpen le kell fektetnünk a diákokkal, közösen, valamint ne felejtsük el hangoztatni, hogy ne higgyünk el mindent, amit az interneten olvasunk. A történelem esetében számos adat lehet hamis, egy-egy mű elemzése kapcsán pedig sokan töltenek fel butaságokat, mert pl. egy műelemzésben kevéssé járatos diák kétségbeesésében minden útjába kerülő jegyzetet felhasználhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése