Ó, IÓ, XIÓ... REFLEXIÓ!

Mit is írhatnék a mikrotanításról. Jó régen volt. Úgyértem, a technika éveiben történelmi időszakban, a távoli márciusban.

Anna és Jovana segítsége nélkül bevallom el lettem volna veszve - Anna vállalta az elmélet általános bemutatását, Jovival ketten vittük a csoportmunkák lebonyolítását. Ami a legnagyobb meglepőbb volt számomra, hogy mennyire nem tudom megosztani a figyelmemet. Igaz, nem sok csoporttársam szorult segítségre - aki pedig igen, azzal közösen megoldottuk a bajokat, de úgy éreztem, hogy nem tudok egyszerre jelen lenni mindenki mellett, hogyha valami kérdése vagy kételye van a feladat kapcsán.

Ez nyílván a terem berendezése miatt alakult így, mivel hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy szemináriumon mindenkinek lássam a szemét - ez nem csak bizalmi alapon hasznos, hanem nem mindenki kér segítséget elsőre, csak amikor nagyon lemarad a feladatban. Úgy éreztem magam, mint egy szélvihar, ami oszlopról oszlopra rohan kétségbeesetten. Nem éreztem jól magam emiatt, pedig tudom, hogy az osztálytermekben sem lesz jobb a helyzet, nem fogok tudni mindenkire odafigyelni, és bánt a felismerés, hogy megoldást se találtam még rá.

Na de hogy pozitív íze is legyen a dolognak, a csoporttársak összességében nagyon édesek és segítőkészek voltak, és úgy éreztem, hogy siekrült nekik átadni az anyagot a megfelelő gyakorlati elemekkel.

Kilépőkártya + Schoology

A félév során nem először fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy vajon ezek a programok mennyire hasznosak a tanulásban és a tanításban. Tény, hogy praktikusak, olyan szempontból, hogy muszáj foglalkozzunk ezekkel a programokkal, ha segíteni akarunk önmagunknak és a majdani diákjainknak is. Azért vettem egybe ezt a két házi feladatot, mert a mondanivalóm közel azonos mindkettő esetében.

A Socrative és a Redmenta programok nézegetése közben egyáltalán nem volt világos, hogy ezeknek a programoknak amúgy milyen kiemelkedő hasznossága van, mondjuk egy word dokumentumhoz, vagy egy sima, "analóg" A/4-es laphoz képest. A különböző feladatok gyártásához tökéletesen megfelelnek a virtuális osztálytermi programok is. Abszolút feleslegesnek tartom a sok egyéb program mellett.

Számomra együttvéve a Schoology azért érdemel pirospontot, egyrészt mert a kurzus közepe felé már könynedén kezeltem a felületét, és egyáltalán nem hiányzott, hogy nem lehet eléggé személyre szabni - pont emiatt egyfajta profizmust sugallt, amit azért elvárok egy tanártól és legfőképpen magamtól.

Ezzel ellentétben diákokkal inkább a Google Classroom felületen kommunikálnék, még úgy is, hogy általános iskolásokról lesz szó, mivel pofonegyszerű kezelni és könnyen elérthető. Egyrészt hogy ők is tanulják meg, hogy csapatépítés terén az internet nem csak a Facebookról szól, hanem a tanulást professzionálisabb keretek között ők maguk is meg tudják szervezni, ha szükséges.

Éó, Videó!

Hogyan osszuk be az időnket

null