Don't MIND me - Fogalomtérképek

A történelem forrásai - Elmetérkép

A történelem forrásai - Elmetérkép Szerző: Eszter Fodor - 23 hours ago 10

Szóval, a fenti linken érhető el az általam készített kis fogalomtérkép.

Bár órán a MindMeister programmal foglalkoztunk, úgy gondoltam, kipróbálom a másik ajánlott ábrakészítőt, a Mindomot is. Három lényegi különbséget fedeztem fel:

1. Az utóbbi magyar nyelven is elérhető ~ hozzáteszem, jól beszélek angolul, érthetően mégis jobban szeretek a saját anyanyelvemen feladatot oldani
2. Van hozzá tutorial ~ sokkal barátságosabbnak hat, hogy van segítség, mégha nem is vettem igénybe, annyira egyszerű használni a programot a MintMeister után
3. A menüsor a bal oldalon helyezkedik el. Ez a legfontosabb az egész kurzus során.

Bevallom, gyakran nem marad elég türelmem a technikai dolgokhoz, ám ezek a programok annyira hasonlóan működnek, hogy csak minimális energiabefektetéssel is pofonegyszerű őket kezelni. Egy idő után rutinszerűen csatolok egy-egy kis fürtöt a többihez, a TAB+ENTER rendszer mindkét program esetében működik.

A multimédiás tartalmak beillesztése elég kényelmes, vagy elég behúzni a kívánt képet egy oldalról (ahol a forrást is megjelöli, ezt nagyon hasznosnak és korrektnek tartom), vagy fel lehet tölteni URL címmel. Szóval egy eléggé interaktív és színes kis prezentációt tudunk összeállítani, ha éppen az a feladatunk.

Mindenképpen ajánlom annak ezt a programot, aki gyakran bajban van a fogalomtanulással (mint én), vagy szeretnék jobban rendszerezni az életüket (mint én), vagy lusták és/vagy nem kompatibilisek bonyolultabb programokat használni (mint nem én *köhög*, de idő hiányában ezek a programok is megteszik).

Google

Összességében pozitív élményem van a Google termékcsaládról, most bemutatok párat, amit hasznosítani tudok a történelem és magyar/irodalom oktatásában.

Egyedül a Google+ kapcsán van negatív fennhang a fejemben, mivel egy időben meme volt, hogy senki sem használja - és körülbelül ennyit is tudok róla. 

A Google Earth programot olyan 10 éve fedeztem fel magamnak középiskolában, a barátnőimmel szórakoztunk vele, hogy megprögettük a kurzorral, és ahol megállítottuk, oda utazunk el (egyszerű idők voltak), Akkor még nem gondoltunk rá, hogy ezt egyébként a tanulásban is fel tudnánk használni, főleg történelemben a történeti földrajz és a tipográfia kapcsán remekül lehet vele szemléltetni az adott (hadi)útvonalakat és földrajzi sajátosságokat.

A Google Tour Build-ról írtam már egy keserédes bejegyzést, de lényegi bajom nem volt a programmal, mivel jelentősen megkönnyíti az iskolán kívüli programok szervezését, de egy-egy történelmi eseményt is szemléltethetünk vele (pl. forradalmat), vagy egy adott könyv cselekményének helyszíneit az irodalmon belül. A Google Maps-szal vegyítve értelmezem.

A Google Notebook a fogalomkereséseknél jöhet jól, a kereséseket a program tárolja, így nem kell külön dokumentumokat és könyvjelzőket megnyitogatni - gyors és kényelmes, ha nem akarunk belezavarodni a történelmi fogalmakba és évszámokba.

A Google Class-t tapasztalataim szerint elég kevesen ismerik a közoktatásban, pedig remek felület arra, hogy az osztályközösséget összefogja, és egy kicsit kakukktojás is a listában, mivel ide kerülnének fel az aktuális információk, valamint a  - főleg általános iskolában kizártnak vélt - tananyag-handoutjai.

Ez a lista a jövőben valószínüleg még bővülni fog, nagyon sok segítséget adnak a (leendő) pedagógusnak, időt és energiát spórolhat.

"A kirándulás akkor a legjobb, ha nem a lábaddal történik", avagy virtuális kirándulás és a Google Tour Bulider

Maga a kirándulás az alábbi linken érhető el:

https://tourbuilder.withgoogle.com/tour/ahJzfmd3ZWItdG91cmJ1aWxkZXJyEQsSBFRvdXIYgIDAiZTttAsM

Az a jó az IKT-ban, hogy legalább annyi programmal és lehetőséggel élhetünk, ahány szín van a szivárványon, ha nem még többel. Igen, kicsit keserédes szájízzel írom e sorokat, mivel eljött az a pont - vélhetőleg a tavaszi fáradtság miatt -, hogy ne legyen türelmem a digitális világhoz.

 Szóval, elkezdtem megszervezni egy osztálykirándulást.

Nem azt mondom, hogy ezek a programok nem hasznosak, sőt elismerem, hogy jelenősen megkönnyítik a pedagógusok és a "civilek" életét is, és ami a legfontosabb, könnyen kezelhetőek. Múlt csütörtökön hiányoztam, de szinte azonnal tudtam, mit, hova kell rakosgatni a honlapon, így a Google Tour Builder (a továbbiakban GTB) ebben a tekintetben pirospontos nálam. Nem a GTB-vel van bajom, hanem a rendszerrel. *előveszi a vasvillát és a fáklyákat*

DE. A fent említett mondatok után mindig van egy DE. Jött az első hibaüzenet, aztán a második, a sokadik után szünetet tartottam. A fenti kép a sokadik újrakezdés eredménye, nem ez az első üzenet. Igaza is van, valami hiba történt: lehet a gondolkodásmódomban, de szoknom kell még, hogy egy feladat megoldásában olyan környezeti tényezőkkel is számolnom kell, mint a digitális világ összeomlása. (Amint látható, nem tudtam képet beilleszteni a művembe, pedig sokkal színesebb és szebb lett volna így a túra... :( )

Másrészről sajnos nem jöttem rá, hogyan állítsam be, hogy az osztályom az úton haladjon, és ne a bokron alatt és a háztetők felett, hanem légvonalban jelölte a térkép. Nem voltam ott az órán, amikor a többiek ezt vették, de nem kifogásként írom, csak mint tényanyagot.

Egyébként ettől függetlenül valószínű, hogy használni fogom tanárként a GTB-t, mivel jól átlátható, letisztult, és hamar készen lehet lenni egy többnapos kirándulás megszervezésével is. Viszont valószínüsítem, hogy adott időszakaimban inkább vissza fogok térni a jól bevált toll/ceruza - papír kombóhoz a szervezkedésben.

Digitális források az oktatásban

Számomra ez a honlap azért fontos és hasznos, mivel általános iskolai tanárképzésre "megyek tovább", így elsőkézből láthatom, hogyan építik fel mondanivalójukat élesben a kollegák. Ez azért nagy szó, mert a tanárképzésben (eddig) középiskolai szinten értelmeztük a tanagyagot, és bár tudom, hogy a kicsiknek máshogy, más logika szeirint kell előadni a dolgokat, mert nem rendelkeznek azzal a (gyakran kognitív) tudással, amit középiskolába és gimnáziumba vittek az általános iskolából.

Maga a honlap nem bonyolult, így a gyerekek és a (leendő) tanárok is könnyen kiigazodhatnak rajta, letisztult, és ami számomra pozitív, hogy interaktív, azaz a videó végén felmérhetjük, mennyire tudjuk az adott tananyagot. A nehézségi pontozást is értékelem, mivel (laikusan) az is egy visszajelzés lehet a nézőnek, hogy nem baj, hogy nem érti az adott anyagot, sőt egy nehezebbre értékelt videótémánál pozitívan hathat, ha jól megoldja a belőle készült tesztet. Vannak heti játékok és jutalomrendszer, úgy tűnik számomra, mintha egy kis közösség lenne, ami szintén jó érzéssel tölt el. A videók maguk nem hosszúak, 15 percesek, így pont kielégíthetik az adott korosztály (5-8. osztály) odafigyelési igényeit.

Az egyetlen, amit kifogásolok, hogy bárki feltöltheti ide tananyagát, de nem hiszem, hogy nem értékeli senki a feltöltött videókat. Egyszer lehet az én egyik videóm is felkerül majd ide, mindenképpen ajánlom ezt a honlapot azoknak, akiknek elegük van abból, hogy még a szakválasztás előtt elhanyagolják az általános iskolai tanárokat...

Link: http://videotanar.hu

Házi feladat II: Gondolatok Főző Attila László: Jelen és jövő – “Az informatikaoktatástól a digitális pedagógia felé” videójáról

Tudom, hogy sose ítéljünk meg könyvet a borítója (és/vagy címe) alapján, de azért választottam ezt a videót, mert amióta elkedztem részletesebben foglalkozni az IKT-val, elég gyakran motoszkál a fejemben, hogy miben lesz/lenne ezt az egészet tanítani, mint egy informatika óra keretében. 4. osztályos korom óta foglalkozom számítógépekkel (15 éve, a szerk.), és valahogy meg is maradt a gondolatmenetem ebbe a sémában: iskolai technológiák = számítógép.

Ezt Főző Attila László is megemlíti előadásában, hogy bár összességében sajnos nem sok minden változott az oktatásban, és a magam részéről pozitívan állok a saját mentalitásomhoz. Tudatosan fejlesztem magam, hogy azonosulni tudjak az egyre modernebb technológiákkal, és megfelelően tudjam őket használni, nem csak a saját, de a leendő diákjaim boldogulása érdekében is. Viszont ahogy a videóban elhangzik, és mint vészharang kondul fel újra és újra a gondolat bennem, hogy ezekre az eszközök beszerzésére nem minden iskolában van lehetőség, még pályázat útján sem. Az előadó értekezése a rutinszerű vs. nem rutinszerű munkák ellentéte kapcsán kicsit felszaladt a szemöldököm, de érdekesnek találtam abból a szempontból, hogy mindenki evidensnek veszi, miért is fontos ezekkel a technológiákkal foglalkoznunk, és bevallom, az „aki lemarad, ottmarad” elv eléggé visszatetszést váltott ki bennem. Egyrészt igaza van, hogy jobb több lábon állni, itt had idézzek fel azonban egy „gyári szalagmunkás” ismerősömmel folytatott beszélgetést.

A szóban forgó fiatalember nem igazán tud helyesen írni, valamint nem beszél egy idegen nyelvet sem, és emiatt sokan megszólták már az ismerősi körünkből, pedig intelligens, és nem egy elveszett ember. Kérdésemre, miszerint egyébként ő hogy vélekedik erről, hasznos lenne-e ezeket a képességeket (?) elsajátítania, azt felelte, hogy egyedül azért tanulna meg angolul, hogy tudjon beszélgetni külföldi emberekkel, ha melléjük kerül. Szóval ez vissza-visszatérő kérdéskör, a hasznosság elvén alapulva, hogy milyen mélyen kell foglalkoznia egy adott személynek egy adott eszközzel/jelenséggel/témával, ha az ő meglátása szerint arra a dologra nincs szüksége.

Házi feladat I: Összefoglalás Habók Lilla – Czirfusz Dóra: Információcsere a digitális korban – a kommunikáció modellje, eszközei és kommunikációs helyzetek a digitális térben c. tanulmányáról

Véleményem szerint ez egy letisztult stílusban írt tanulmány, ami lendületes logikai sorrendben foglalja össze a digitális kommunikáció alapfogalmait és jellemzőit.  Szóval összességében nem volt bajom a cikkel, viszont nem volt egyértelmű, hogy kinek is szól; mivel voltak benne olyan fogalmak, amiket szinte csak vállhelyről, homályosan érintettek (pl. digitális legenda).

Arra, hogy mit is érthetünk digitális kommunikáció alatt, csak az eszközök kapcsán olvasunk először, szóval a sorrendiségben, még ha erősen is volt strukturálva, amit mindig nagyon értékelek, találtam kivetnivalót. Talán ezekre azért (nem) került sor, mert a célközönséget olyan „hallgatóságnak” jelölték meg, akik otthonosabban mozognak az adott témában, ám ez esetben a tanulmány létjogosultságát kérdőjelezném meg, mivel egy értő közönségnek ebben a témában nem sok újat tudnak mondani, hacsak nem összefoglalásnak szánták a művet. 

Nagyon szerteágazóan mutatták be a témát, viszont külön piros pontot érdemel, hogy kitér az eszközök iskolákban történő használatáról. 

Szóval, ha csemegézünk belőle, hasznos a tanulmány, ajánlom mindenkinek, aki akár csak felületesen, akár részletesebben el akar merülni az IKT témában, de nem tudja, hol kezdjen neki.