Házi feladat II: Gondolatok Főző Attila László: Jelen és jövő – “Az informatikaoktatástól a digitális pedagógia felé” videójáról

Tudom, hogy sose ítéljünk meg könyvet a borítója (és/vagy címe) alapján, de azért választottam ezt a videót, mert amióta elkedztem részletesebben foglalkozni az IKT-val, elég gyakran motoszkál a fejemben, hogy miben lesz/lenne ezt az egészet tanítani, mint egy informatika óra keretében. 4. osztályos korom óta foglalkozom számítógépekkel (15 éve, a szerk.), és valahogy meg is maradt a gondolatmenetem ebbe a sémában: iskolai technológiák = számítógép.

Ezt Főző Attila László is megemlíti előadásában, hogy bár összességében sajnos nem sok minden változott az oktatásban, és a magam részéről pozitívan állok a saját mentalitásomhoz. Tudatosan fejlesztem magam, hogy azonosulni tudjak az egyre modernebb technológiákkal, és megfelelően tudjam őket használni, nem csak a saját, de a leendő diákjaim boldogulása érdekében is. Viszont ahogy a videóban elhangzik, és mint vészharang kondul fel újra és újra a gondolat bennem, hogy ezekre az eszközök beszerzésére nem minden iskolában van lehetőség, még pályázat útján sem. Az előadó értekezése a rutinszerű vs. nem rutinszerű munkák ellentéte kapcsán kicsit felszaladt a szemöldököm, de érdekesnek találtam abból a szempontból, hogy mindenki evidensnek veszi, miért is fontos ezekkel a technológiákkal foglalkoznunk, és bevallom, az „aki lemarad, ottmarad” elv eléggé visszatetszést váltott ki bennem. Egyrészt igaza van, hogy jobb több lábon állni, itt had idézzek fel azonban egy „gyári szalagmunkás” ismerősömmel folytatott beszélgetést.

A szóban forgó fiatalember nem igazán tud helyesen írni, valamint nem beszél egy idegen nyelvet sem, és emiatt sokan megszólták már az ismerősi körünkből, pedig intelligens, és nem egy elveszett ember. Kérdésemre, miszerint egyébként ő hogy vélekedik erről, hasznos lenne-e ezeket a képességeket (?) elsajátítania, azt felelte, hogy egyedül azért tanulna meg angolul, hogy tudjon beszélgetni külföldi emberekkel, ha melléjük kerül. Szóval ez vissza-visszatérő kérdéskör, a hasznosság elvén alapulva, hogy milyen mélyen kell foglalkoznia egy adott személynek egy adott eszközzel/jelenséggel/témával, ha az ő meglátása szerint arra a dologra nincs szüksége.